Történet - Bevezetés

Az életút soha nem egyértelmű. Nem tudni, miért jövünk, nem tudni, hogy miért akkor és oda születtünk, amikor és ahová.

Szeretjük hinni, mert szüleink ezt sulykolták, hogy saját sorsunk alakulását mi befolyásoljuk. Szeretik a szülők ezt mondani a gyermekeiknek. De a szülők vajon miért szeretik a gyerekeikre hárítani a felelősséget egy ilyen kijelentéssel? A gyerek dolga biztosan az, hogy ekkora terhet cipeljen, egy olyan terhet, aminek a lényegét fel sem foghatja?

Álmodozunk, gyermekkorban már éppúgy, mint később. Csak a téma változik.

Gyerekként álmodozhatunk az új hiperszuperfantasztikus beszélő-pislogó-nevető-etethető-itatható-pisilő babáról, vagy szuperhősről, akinek ugyanaz lehet a neve, mint nekünk, vagy várjuk, hogy minket szólítsanak ugyanazon a néven, mint az új szuperhőst.

Álmodozhatunk arról, milyen munkánk lesz, a felnőttek úgyis szeretik megkérdezni, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”.

Szülőként elsősorban arról ábrándozunk, hogy vidám, boldog, harmonikus családi életünk során a gyermekünk gyönyörű, kitűnő tanuló, agysebész vagy atomfizikus lesz belőle, gazdag lesz, több idegen nyelven is beszél majd, hogy a világ bármely pontján megállhassa a helyét, függetlenül attól, hogy mi egyáltalán nem szeretnénk, hogy a világ bármely más pontján éljen és dolgozzon.

Szülőként szeretjük meghatározni a gyermekünk életútját, mert azt hisszük, ez a dolgunk, hogy attól leszünk jó szülők, ha a gyerek minden levegővételét irányítjuk.

De mi van akkor, ha gyermekként már arról álmodozunk, hogy milyen párunk lesz, mennyi gyereket szeretnénk a világra hozni, hol fogunk élni, hogy lesz berendezve a lakás vagy ház. Lesz-e kutyánk, vagy egyéb állatunk.

Ezekről optimális esetben fiatalkorúként vagy fiatal felnőttként ábrándozunk, így talán az, hogy gyermekként milyen gondolatok ébrednek bennünk, a gyermekkorunk eseményeinek, a körülményeinknek függvénye.

Nem lehet pontos jövőképünk, sem gyermekkorban, sem fiatalkorúként, ahogy fiatal felnőttként, vagy szülőként sem. Az elkövetkező idők eseményei előre nem láthatók. Jósolhatók ugyan, de csak az adott jelenhez tartozó pillanatnak megfelelő jövőkép, mely az adott jelen pillanatában hozott döntésnek és ezután a döntések sorozatának megfelelően változik.

Nincs kőbe vésett földi jövő.

Isten mindenható: egyszerre tudja a múltat a jelent és a jövőt. Mindenhol.




Written by Syssa®