A szeretet...
Felnőtt korára, élete során a döntései nyomán született tapasztalatait átgondolva, válaszokat keresve a kérdéseire, jutott csak el a tudatáig, hogy az a szeretet, melyről a szülei állították, hogy mély és igaz, valójában nem abban a formában létezett, nem abban a minőségben, melyre neki szüksége lett volna.
Felnőtt korára értette meg, látta meg és tapasztalta meg, hogy Isten mindenhol ott van.
Az isteni rendben mindennek megvan az oka. Annak is, hogy mikor miként döntünk. Ha ez így van, akkor a szabad akarat egy illúzió? Ha úgy hisszük, hogy van választási lehetőségünk, akkor az vajon tényleg úgy van? Vagy csupán előre megírt és az isteni rendbe pontosan illeszkedő döntéseket tudjuk hozni, mert amiről azt hisszük, hogy a mi döntésünk, azt valójában Isten intézi? Hiszen Isten mindenható. Isten mindenkire vigyáz, Isten mindenkit tanít, Isten mindenhol ott van.
Sokan nem értik, nem tudják, mit jelent ez. Sokáig Ő sem értette, nem tudta, mit jelent. De érezte. Ésszel érezni, vagy érezve érteni… szinte lehetetlen. Az értelem és érzelem a Földön elkülönül egymástól. De csak a Földön.
Ahol ember él, ott minden sokkal bonyolultabbá válik. Ennek egyetlen oka van, az EGO.
A szülők, amikor eldöntik, hogy szülőkké szeretnének válni, a Földön élve, emberi mivoltukban az EGO-juk hatására döntenek, és ábrándoznak arról, milyen nemű gyermeket szeretnének, hogy annak mennyire legyen kék a szeme és szőke a haja, mennyire lesz okos, és mi lesz majd, ha nagy lesz.
A Földön a szülők döntik el, hogy szülőkké szeretnének válni. Ez önmagában még nem baj. Amikor azonban ez a szülői mivolt egyezni látszik azzal, hogy ezen szerepkörben tetszelegve gyermekükkel kívánják éltetni saját be nem teljesült vágyaikat, céljaikat, és a gyermeket csak akkor képesek szeretni, ha az pont olyanná és azzá válik, akivé a szülő alakítani kívánta, ott baj van.
Kérdés ugyanakkor, vajon milyen szeretet az, amelyik csak akkor él, vagy képes éledni, ha táptalaja nem a természetes való?
Isten mindenhol ott van. Nem látjuk? Nem halljuk? Nincs bizonyíték a létezésére? Ki-ki maga dönti el, hisz-e vagy sem, s ha igen, akkor miben.
Aki tapasztalatból tudja, hogy Isten mindenhol ott van, aki bizonyítékot kapott már létezéséről, érti. Aki nem tudja, az még nem nyitotta ki a szemét, és az elméjét.
Isten segít, akkor is, ha nem kérjük. Isten segít, ha igaztalan szeretetnek nevezett érzésekkel akarják az embert elámítani, és ezáltal sikeresen egy életen át érzelmileg zsarolni.
Felnőtt korára értette meg, hogy az életét önnön valóját elnémítva, eltakarva, vagy inkább már eltitkolva élte, olyan szeretetben hitt, melyet nem iránta, hanem egy elképzelt, vélt gyermek iránt éreztek a szülei.
Olyan szeretetben hitt, és próbált meg ezen szeretetet tisztelve élni, mely nem valós, és egyáltalán nem az övé. Hogyan is lehetett volna az övé, ha szülei sosem ismerték őt? Láttak egy gyermeket fejlődni, cseperedni, beszélni, olvasni és számolni tanulni, de a gyermekből valójában soha nem láttak meg semmit.
A kislányt, bár gondozták, óvták, figyelték, mégsem ismerték. Mindig csak annyit láttak, amennyit szülőként látni akartak. Ez azonban kevésnek bizonyult.
Az élet annyit mér ránk, amennyit valójában elbírunk, és mindig azt adja megoldandó feladatként, melyből a legtöbbet tanulhatunk.
Minden tanulás által egyre jobbá és tisztábbá leszünk.
Azonban a legfontosabb, amit nem szabad elmulasztani megtanulni: engedni áramolni a SZERETETet.
Written by Syssa®
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése