Mottó

"Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét."
Popper Péter®
________________________________________________

2012. április 19., csütörtök

Történet - A kezdetek (1. fejezet)

Érkezés

Valamiért – még nem tudni miért – azt választotta, hogy ide érkezik, akkor amikor, ezekhez az emberekhez, ilyen körülmények közé.

Már csak Isten tudja, hogy miért vállalta, ráadásul – ugyanúgy, mint mások – olyan feltétellel, hogy nem lehet tisztában igazi eredetével, nem lehet tudatos tudatában eddig megszerzett tudásának, nem lehet tudatos tudatában küldetésének céljával, és a rendelkezésre álló eszközök tárháza is emberi.

A feladatát úgy kell hát elvégeznie, mint ahogy egy születésétől fogva csökkent látóképességű festhetne képet a természetről. Ösztönből…

Az ok valószínűleg komoly és a latban sokat nyomó lehetett, mert az alapozást a nagy változás kezdete előttre időzítette.

Már azzal, hogy megérkezett, hivatott volt tanítani, ahogy minden gyermek tanítani és egyben persze tanulni érkezik a Földre. Hová is mehetnénk igazi mélységet tanulni, ha nem a tanulóbolygóra?

Tanítani volt hivatott az érkezésével, a szülő apját. Hogy mire? Ki tudja… Talán arra, hogy nem mindent kaphat meg, amire vágyik, vagy nem minden úgy történik, ahogy Ő akarja. Mert a világot nem Ő irányítja, akkor sem, ha élete során legfőbb feladata kisebb-nagyobb csoportok munkájának moderálása, vezérlése volt.

Tanítani volt hivatott az érkezésével, a szülő anyját is. Hogy mire, a mai napig rejtély maradt számára. Találgatott, szinte folyamatosan, mióta felviláglott benne, hogy mi végre van Ember a Földön, de hatalmas feladvánnyal találta szembe magát.

Persze, semmi sem biztos vagy egyáltalán semmi nem egyértelmű, csupán találgatás. Hiszen a tudatos tudásnak most sincs birtokában, bár eltelt már néhány év az érkezése óta.

Tanítás által mi magunk is tanulunk.

Talán arra kell tanítania mindenkit, akihez érkezett, és ezzel együtt azt kell megtanulnia, hogy a világ nem a személy körül forog, és nem feltétlen szenvedés az egész élet? Hogy vállalhatjuk érzéseinket, gondolatainkat, cselekedhetünk saját magunk szerint, még akkor is, ha mások számára fura lehet?

Tanítani jött, és megtanulni, hogy Isten törvényei nem hiábavalók, hogy az a Lélek számára az igaz táplálék, az egyetlen, mely maradéktalanul képes biztosítani a megfelelő fejlődést?

Ez mára már nem kérdés. Felismerte, talán nehezen, hogy Lelke Istenhez tartozik, hogy a test vezérelte élet nem mindig adhatja meg a Lélek számára azt, ami a felemelkedéshez szükséges.

A felemelkedés elengedhetetlen ahhoz, hogy a Lélek visszatérhessen oda, ahonnan származik!

Az egyetlen, amiben biztos volt, hogy fel szeretne emelkedni.

Érkezése óta folyton úgy érezte, nem jó helyen van, nem szeretné azt, ahogy itt mennek a dolgok. Nem értette, hogy mások miért nem látják át, miért nem látják be, miért nem látják egyáltalán, hogy mi hogyan kellene, hogy történjen? Nem azért vágyott a másra, mert Ő maga tudta volna, hogy mi hogyan kellene, hogy történjen. Nem tudta, hiszen nem tudhatta – egyszerűen többször érezte, hogy a dolgokat képletesen megtestesítő folyó nem a megfelelő mederben folyik… sőt, nem a megfelelő irányba.

Leányként látta meg a Földön a napvilágot, pont úgy, mint minden Lélek, mely úgy döntött, hogy lejön tanulni: Emberi alakot öltve.

Apja és anyja – feltehetően apja irányításának megfelelően – fiú gyermeket szerettek volna.

… tehát már a kezdet kezdetén „szembeszállt a szülei akaratával”. Ilyen kezdet egyértelműen sejteti a folytatást …



Written by Syssa®

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése